Ágyamból felkelve üres szobák!

Az erkélyre kilépve ázott ruhák!

Kopott álmok színpadán,

Tavasz, nyár majd tél után,

Meleg párnán aludnám.

Lépted alatt megremeg egy csillag,

Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd.Elég!

Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel,

A 'légyott' már elkel veled.

Add vissza a játékom,

A tányérom, a játékom.

Add vissza, mer' nem bírom.

Régi festmény, kőalak,

A sok hű emlék kóstolgat,

Páros kéz, szél fújta az utad.

Én csak kettőt számolok,

Látom már a holnapot,

Száz hibádból szólamot lopok.

Add vissza a játékom,

A tányérom, a játékom.

Add vissza, mer' nem bírom.