Egy szó is elválaszthat tőled

Ne kérdés legyen a válasz

Én rájövök vagy megtörök

Ez már örök

Szótlan vagy, de mindent értek

Ne csalj meg, ne hazudozz, kérlek

Ha megteszed, már nem leszek

Nem féltelek

Én látom, mit rejteget a múlt

Hogy mit rejt el a múlt

Csak álruhába bújsz

S hogy mért így alakult

Ami volt, volt, már elmúlt

Csak lásd be, hogy nem jó egyedül

Hogy nem jó, amikor a magány neked hegedül

Ez az átkozott, csúf szerelem

Sebeket hagy a bús szívemen

Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem

Túl rég darabokba vagyok

Megígérted, hogy összerakod

Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott

Ábrándoznak megtört szívek

S talán partra sodor az élet

S van még remény

Jól végződhet az én mesém

Vágod most már minden titkom

Lelkem csak nálad van itthon

Mondd, hogy lehet, hogy jó veled

Már értelek

Én látom, mit rejteget a múlt

Hogy mit rejt el a múlt

Csak álruhába bújsz

S hogy mért így alakult

Ami volt, volt, már elmúlt

Csak lásd be, hogy nem jó egyedül

Hogy nem jó, amikor a magány neked hegedül

Ez az átkozott, csúf szerelem

Sebeket hagy a bús szívemen

Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem

Túl rég darabokba vagyok

Megígérted, hogy összerakod

Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott

Néha szorítod a szívemet, és legbelül

Széttép, nem véd már rég

Csak a szomorúság pihen

A megfáradt lelkemen

Sose láttál a fejembe

Mondd, hogy mért lenne most máshogy

Más emberek vagyunk, tönkremegyünk

Legyen bárhogy, ha mi együtt maradunk

Ez az átkozott, csúf szerelem

Sebeket hagy a bús szívemen

Szóval próbálkozz, úgysem fogsz bírni velem

Túl rég darabokba vagyok

Megígérted, hogy összerakod

Majd a vérző szívem, mi oly rég jégbe fagyott