Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,

Akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél,

Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál

Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,

Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,

Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél

Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,

S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék

Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél

Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél

Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél

Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,

A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,

Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!

Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál

Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,

Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál

Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,

Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,

Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél

Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,

Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,

Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél

Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél

S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...