Kővé dermedt tömeg kérdi mi a szöszért reppel?

Az övé nem kell! Nem foglalkozik közélettel

Pedig milyen jó mikor a videón Csisztu sikolt

Csikorgó fogakkal éli meg a krisztusi kort

Tények, saját igazságok, mit mindenki váltig állít

A szádat irányítod, vagy a szád irányít?

A szöveg jó apaként mire nevel kemény élet

Mely bár csak szép lassan de végül enyémmé lett

Vezetgetni próbál ösvényén sok hazug csillag

Nem vagyok autista. Chill out vagy Auth Csilla?

Gusztinak bódhiszattva, Rózsinak Damian Marley

A testvére nemdebár? Bátran szívj, szedjél bármit!

Fülelj egy pillanatra! Galaxist regél nékünk

Egy piától megélénkült ember árul Fedél Nélkült

Olvasom, írom egyszerre hallom, mondom

Mert amikor szükség volt rá, üres lap adott otthont

Halkan zizeg minden sarok, talán csak te motyogsz ott

Talán a Legyek ura, küzdi le a Chemotoxot

Sorsoddal kezedben, hagyod hogy a kor taszítson

Eléd royal flusht terít, bedobod a tompa színsort

Belekezdtél, berekesztik. mondják, hagyd el! langyos!

Annyira mainstream vagy hogy az már már under groundos

Száz év magány után jöhetne hét év Tibet

Tizenkét év rabszolgaság csak a népért? Minek?

Szigorúan nézve a Duna meg a Tisza szent

Jobban meghajt egy korty mintha bevennél hat Tisasent

Margitsziget Margithíd, majd négyhattal addiktívan

Végtelen mély slukkok míg el nem fogy addig szívjad!

Füge, aszaltszilva, virágok, üvegasztal

Jó beszélni veled bébi, de a füved az szar

Diego Montana módra ránts egy maratonit

A gin ízét már épp szoknád de kissé mar a tonik

Özvegye a boldogságnak, életed éber kóma

Emlékeid foszló falak, vakolat az évek róla

Peregnek, koppanásuk a magányba belehajszol

És a vége úgy is az hogy vele kelsz, vele alszol

A halálfélelem kárhozatod hűn táplálja

Birtokába vesz az élet nemigenlés tűpárnája

Szemedre vetül fátyol, nem nézed már csak a cityt

Miként a gépezet hűs agresszióba taszít itt

Elnyomott mivoltodat szép lassan szavatolva

Régóta a semmiből élsz, még azt is pazarolva

Mér' mondanám sörétessel, lövöm át a görény tested?

Inkább alantasnak hangzik semmint fölényesnek

Nálam a frigyláda, és Pandora szelencéje

Bontatlan csomagolásba, landolna kemencébe

Nem érdekel bálba menet hogy kever az állam bólét

Csak a folyamatos változás mögötti állandó lét

Hangos szavaimért bocs, fejed ha ettől zúgna

Nyugodtan szaladj tovább a szellemi endlösungba

Menekülve körbenézel sok zöld fény egy merő exit

És aki nem kíváncsi, az hamar megölebszik

Inkább vagyok túl elmélyült, semmint túl világi

Gyertya láng mi amerre fúj arra hajlik úgy világít

Mint egy szigeten a felborotvált törpeuszkár

Inkább éles sziluett mi selytelmesen körbe úszkál

Visszakozol feltett kézzel, ez a bevett, ez a norma

Énekled a sor végén, nem állsz be a sorba

A várt utat a váratlanért adtam fel én járatlanul

Akad aki engem tanít, van aki nálam tanul

Mikor becsuknám a számat egyből jön és szóra bír ő

Felfoghatalan főnök, végtelen próbaidő

Így lett a sötétséggel éleslátás kéjes nászom

Énekem premierplán életem szélesvászon

Énekem premierplán, életem szélesvászon

Széjjeltáncolt lábbal állok, nincsen a lélek láncon

Énekem premierplán, életem szélesvászon

Széjjeltáncolt lábbal állok, nincsen a lélek láncon