nekem is furcsa lesz

és ha megkérdezed

komolyan nem tudom

hogy mi a válaszom

mi volt a pillanat

mi volt a gondolat

lehet vak indulat

amin most jót mulat

mindenki, aki csak ismeri a sztorimat

kellettél nekem, most mondhatom a sorry-kat

egészen más volt az élet eddig nélküled,

mondhatnám rossz, de sokkal jobb, mint képzeled

és a végzetem te leszel énnekem

hiába nézel rám most olyan édesen

és ha most kiskegyed megbocsájt nekem

pakolnék, tűnjék el innen, de sebtiben

nincsen már más hátra,

csak hogy kijelentsem: téma lezárva

és egy árva könnycseppet látva,

az ajtóból annyit mondjak: viszlát te drága!

elég volt nem fogom tovább húzni

és kérlek ne kezdj el törni-zúzni

elvitted a szívemet

hova tettem az eszemet

mondd mit láttam meg benned,

amiért odáig kellett lennem

elvitted a szívemet

most lesütöm a szememet

mondd mit láttam meg benned,

amiért odáig kellett lennem

nem tudom mi az, ami bódított,

megölte a tudatom

háromszor mostam ki

a párnahuzatom

azt hittem boldogított

volt pár kamu napom,

veled részegen,

mint egy falunapon

tetszett, hogy jöttél, de még jobb, hogy mész

ezt diktálja az ész, hogy ne egye a penész,

miattam a kis lelked, nincs hiszti

a játékot te nyerted, na tipli!

nem mintha én lettem volna az első,

aki a szemével húzta le a felsőd

engem követ a nap, még téged követ egy felhő

kivágtam a fát, így látom az erdőt

te leszel a legjobb példa

nekem, te leszel a legjobb préda

másnak, én meg úgy leszek a legelégedettebb veled,

hogyha nem jut eszedbe a nevem

most hagylak az élettel elúszni,

kösz, hogy megtanítottál banánhéjon csúszni