Csak ordítom, hogy hey

Csak ordítom, hogy hey

Ne félj, ne félj...

Csak ordítom, hogy hey

Volt már sötétebb az éj

Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb

Ne félj, ne félj...

Csak ordítom, hogy hey

Volt már sötétebb az éj

Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb

Ne félj, ne félj...

A pokolból jövök, fenn a mennydörög

Fekete árnyak már várnak, ha megtörök

Ezek a percek, a napok, amik láncra vernek

De repülök, a vágyak ha szárnyra kelnek

Te szabad vagy, nincs aki megállít

Volt már rosszabb, megtanultunk felállni

Itt a szemedbe könny, ott mosoly a szádon

Az est lefestene de poros a vászon

Az álmokat távol az éjszaka lepi be

A jeges járdán szétszakadt dzsekibe

A reggelre vár, de még kerek a hold

A jövő terveket kergetve kereket old

Az élet hozhatott egy hosszabb rossz napot

Egy korszak voltam, ami most kapott lapot

Egy esélyt, hogy ne félj, csak ennyi kell

Hogy ne bánjak meg semmit, ha menni kell...

Refr.

Eltörött álmok, szerteszéjjel

Menni kell, ha kell, szembeszéllel

Ezeregy éjjel, sok szenvedéllyel

Én szabadon akarom és nem engedéllyel

Takarod, ha vérzel de bele se löknek

Ordítom, hogy "hé, másnak eleve könnyebb!"

Egy fekete könnycsepp legördül és félsz

De mégis a pisztoly eldördül és mész

Így élsz és bármit hozhat

Az élet már volt jobb, de volt rosszabb

És akik csak várnak, azoknak fájnak

Hogy szürke szakálla nőtt a sok vágynak

Ősz napok szállnak, futnak a percek

De ti menni tűzbe nem mertek

Füstbe ment terveket fúj a szél

Ne félj, nem számít, más mit beszél...

Még ne add fel (fel-fel-fel)

Ne add fel, hidd el, lesz jobb is

Felejtsd el (el-el-el)

A múltat, bármilyen mély volt is

Refr.