Nagy ez a város

A szívemig ér

Még nem vagyok álmos

De közel az éj

Van úgy, hogy fázol, mikor az arcomon szalad a szél

Ha követ a hajnal, nincs aki hazakísér

Már nélküled jobb, jobb, jobb, jobb

Már te vagy a gond, gond, gond, gond

És tudom, hogy volt pár holtpont

De neked nem én, és nekem nem te, oh

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Egyszer még hív (hív, hív)

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Tudod, hogy erre már jártunk

És hiába futjuk a köröket, soha nem tanulunk

Sohase már

Ha nem bízol bennem, csak kérdezd a szívemet, mindig elárul

Mert nem akar nélküled dobogni

Nélküled sohase már

A könnyeid zúgnak a dombokról

Hullik a bőröd a csontomról

Neked fájdalom lett a sok gondomból

Neked nélkülem jobb, neked jobb, neked jobb

Szóval már tényleg nincsen választásunk, ooh

A kések a hátadban túl régen

Mérgezik ártatlan szíved

Most bármivel álltatlak, látod, hogy régen elfáradtam már

Szóval már tényleg nincsen választásunk, ooh

Most mennem kell

Már nélküled jobb, jobb, jobb, jobb

Már te vagy a gond, gond, gond, gond

És tudom, hogy volt pár holtpont

De neked nem én, és nekem nem te, oh

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Már nélküled jobb, jobb, jobb, jobb

Már te vagy a gond, gond, gond, gond

És tudom, hogy volt pár holtpont

De neked nem én, és nekem nem te, oh

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít a szív

Egyszer még hív, aztán újra eltaszít