Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban

Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam

És ha leszakad az ég, már nem félek alatta

Tudom, hogy te vagy a menedék

Nem csak a szívem, a kezem is üres

Ha nem fogod többé már

Miért csak velem vagy ilyen?

Az álmom miattad köddé vált

Ha neked így jó, nekem is jó

Beletörődök tényleg

Temetem magamba mélyen

Amit azóta is irántad érzek

Megőrzök mindent, mit adtál

De foszlik a kép, nem áll meg az idő

Remélem, boldog leszel

De nem tudhatod, mit hoz nekünk a jövő

Szoros a lánc, kérlek, ne bánts

Jobb, hogyha eltűnsz végleg

Már régóta nem megy ez nekünk

És minden pillanatunk egy csepp méreg

Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban

Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam

És ha leszakad az ég, már nem félek alatta

Tudom, hogy te vagy a menedék

Fura, hogy mással látlak

Nevetek, közben meg fáj a szívem

Neki hazudsz-e vagy nekem

Már nem tudom, észhez kell hogy térjek

Csak szólok neked, hogy ő nem szeret

Csak beéri veled, mert nincs más

Tudom, hogy keresni fogsz

És jön megint a bocsánatkérő hívás

Semmi nem változik bennem

Az idő megoldja, hagyjuk már!

Mindenki nyugtatna, de én

Csak azon merengek, hogy hol vagy már

Gondolsz-e rám, ki az a lány

Aki miatt más lettél

Azt hittem, senkiért nem tennél

Annyit, amennyit te értem tettél

Együtt megmásztuk a hegyeket

Megmutattad, mi a szeretet

Ha fáztam, te adtad a meleget

Mióta nem vagy már, azóta remegek

Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban

Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam

És ha leszakad az ég, már nem félek alatta

Tudom, hogy te vagy a menedék