Éreznem kell még az érintés selymét,

Nem ölel így a Földön más.

És szíve dobban, mélyében lobban

Egy ismerős pillantás.

Úgy vártam rég, hogy küldjön újra még hozzám az ég!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,

Nélküled többé már soha nem ébredni fel,

Örökké így ölelj!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,

Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,

Csak a hajnal ne jöjjön el.

Csókolj még, kérlek. Csókod eléget!

Tüzében új életre kel testem és lelkem,

Repíts fel engem, búcsúznom mástól úgysem kell.

És már nem bánt, hogy süket a világ, s nem gondol rám.

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,

Nélküled többé már soha nem ébredni fel,

Örökké így ölelj!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,

Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,

Csak a hajnal ne jöjjön el.

Angyalom, Gábriel

örökké így ölelj!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,

Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,

Csak a hajnal ne jöjjön el.