Ne térdelj a betonfelhőn,

Nincs több jó kifogásom.

Hova mész, hova mész, hova nézel

Ibolyába borult virágom?

A csendben sok kicsi zaj van,

A rend meg kis darab káosz,

Neked jó a több, mint a semmmi,

Ami a szíveden, az nem a szádon.

Ha látod a tükörképem,

én is csak ugyanazt látom.

Ahogy visszaverődik a fényben,

Majd ollóval kivágom.

Nekem a van jelenti a semmit,

A kezdet pedig a véget.

Én fordítva szeretek élni,

A lényegtelen a lényeg.

Ne térdelj a betonfelhőn,

Lesz majd jobb kifogásom.

De bárhova mész, hova nézel,

Ibolyába borult virágom.

Én érzem a mézízű semmit,

Mert én ízeket érzek, ha fázom.

De ne fázz, betakarlak téged,

Ibolyába borult virágom!

És cérnametéltet eszünk majd

óriáskanalakkal.

Hazaérkeztünk, haza végre!

Szánhúzó agarakkal.

Nekem a van jelenti a semmit,

A kezdet pedig a véget.

Én fordítva szeretek élni,

A lényegtelen a lényeg.