Itt vagy, veled én

Te meg én, gyere nézd meg

Hogy merre sodor az élet

Éltet ha nem is kéred, gyere, nem nézlek

Belemar fenekedbe

A fekete feneketlen fantáziám

Odaér, elkap csakis ügyesen

A kezem a kezedre talál

Gyere, mondom, hogy ez nem London

Itt nincsenek karcok a felhőkön folyton

Gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel

Nyílnak az ajtók, és az álmod el is rajtolt

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár

Még nem értjük a végét

Nem kell, ne nézd a miértjét

Botladozni a bajban gondtalan

Ez az érték nem lehet oktalan

Veled érzek

Én nem nézem a holnapot félkészen

Csak a pillanat van, nem szédít

Összevarr minket, megszépít

Mondom, hogy ez nem London

Itt nincsenek karcok a felhőkön folyton

Gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel

Nyílnak az ajtók, és az álmod el is rajtolt

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár

Csak a nap felé nézek igazán

Nem futok utánad

Némán állok egy ház teraszán

Fakulóban a szín, de a nyár idejár