Hazug az éjjel, hazug a hajnal.

Hazug a nyár, s hazug a tél.

Hazug a felhő, hazug a szél.

Hazug a sok szerelmes levél.

Hazug az álom, hazug a szó.

Hazug a zápor, s hazug a hó.

Hazug a tenger, és a folyó.

Hazug a szép, hazug a rossz, hazug a jó.

Nem értem, mért forog tovább a föld.

Mért kék az ég, s a fű miért zöld?

Mért ragyognak még a csillagok

Mikor én olyan egyedül vagyok!

Hazug a vágy, hazug az érzés.

Hazug az írás, hazug a kérdés.

Hazug a bánat, és az öröm.

Hazug a csók, a nevetés, hazug a könny.

Nem értem, mért forog tovább a föld.

Mért kék az ég, s a fű miért zöld?

Mért ragyognak még a csillagok

Mikor én olyan egyedül vagyok!

Hazug a sóhaj, és a kiáltás.

Hazug az átok, hazug az áldás.

Hazug a tűz, a víz, a távol és közel.

Hazug az élet, ha nincs ki átölel.

Hazug az élet, ha nincs ki átölel.

Hazug az élet, ha nincs ki átölel.