Nem akarok többé

Egyedül járni a sötét utcán

Én nem akarok többé

Agyalni azon, ami elmúlt már

Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak

Aki várta, hogy hibázzak

Én lettem az, aki elromlott, te meg, aki ettől nem boldog

Áh, tényleg ezt akarjuk? Mi a célunk, merre tartunk?

A kapcsolatunk elfutott nyár, hogyan is állunk, nem tudom már

Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak

Én akartam hinni bennünk

Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak

Nem tudom, mennyi van bennünk

Hogy színes-e még vagy szürke, hogy igazából kihűlt-e

Hogy ki leszek-e miattad ütve, agyalok rajtunk padokon ülve

Rólad szól a szomorú séta, mikor a telefon néma

Börtönrácsot rajzol rám az emlékek árnyéka

Én menteném a menthetőt, de már

Nem tudok úgy érezni többet

Ez a hely már rég nem az otthonom

Hazafele sétálok belőled

Elengedni túl nehéz

Ha veled vagyok egy egész

Nincs ott bennem, akit te kerestél

És én se lelem benned, akire vágytam

Jön az esti séta, előhívja

Itt az életem negatívja

Még van olyan részem, ami rád írna

Ez behúz, (behúz) ja

Tudtuk, hogy vége, de elbújtunk

Két szellem a képen, mi elmúltunk

Rohantunk volna, de nem volt út

Lejártunk, elmúlt

Én menteném a menthetőt, de már

Nem tudok úgy érezni többet

Ez a hely már rég nem az otthonom

Hazafele sétálok belőled

Elengedni túl nehéz

Ha veled vagyok egy egész

Nincs ott bennem, akit te kerestél

És én se lelem benned, akire vágytam

Elengedni túl nehéz (túl nehéz)

Ha veled vagyok egy egész

Nincs ott bennem, akit te kerestél

És én se lelem benned, akire vágytam

Ú-u-ú, ú-u-ú

Elengedni túl nehéz

Ha veled vagyok egy egész