Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt

Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy

Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj

Késő már, késő már, késő már, késő már.

Fullad a tegnapi élet a sarkon

A csendben, mikor fekszem a padlón

A ki nem mondott szavaid hallom

Hogy kéne belőlünk valamit hagynom

Mert nem marad nyomom se majd

Nem vagyok bolond, se vak

Ezért nehéz, hogy az arcodban

Látom, mikor még az voltam

A percekből, miket elvettünk

Még próbálnék visszaadni

De nem tudom, hogy kell

A hosszúra nyúlt ölelésekből

Kiszakadni.

Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt

úszni érte nincs erőm

és már Te sem gondolod úgy

Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj

Késő már, késő már, késő már, késő már.

Sokszor túlgondolom meg elrontom

Már nem teszek érte, de nem mondom

és te sem akarod, hogy mást higgyek

Minket csak a tériszony állít meg

Mert nem oldódunk fel egymásban

Hogy lehet, hogy nem láttam

Mi a hamis, és mi az a valódi

Bár tudtam volna előre csalódni.

Egymásból, amit elloptunk

Megpróbálnám visszarakni

De minden jót megbosszul a múlt

Már nem tudunk így maradni.

Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt

úszni érte nincs erőm

és már Te sem gondolod úgy

Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj

Késő már, késő már, késő már, késő már.

Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt

úszni érte nincs erőm

és már Te sem gondolod úgy

Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj

Késő már, késő már, késő már, késő már