Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők

De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők

Mért van ez így? Kérdem, Isten szent képét nézve

Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már

Megszoktam, így élek, olyan mint egy végítélet

Kezemen, lábamon bilincs van (ja, ja), anyám csak ettől féltett

Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázslott fénye

Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben

Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe

Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot

Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok

Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan

Millió emlék agyamba bevillan

Keserves múlt, ami volt, elmúlt

Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt

Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok

Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok!

Mindent látok, centit vágok, (úgysincs menekvés), barácsot rágok

Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert

Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem

Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem!

Ezért büntess meg engem, emberi hibákért

Majd sorban állok a templomban az imákért!

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben

Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe

Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot

Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok

Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan

Millió emlék agyamba bevillan

Keserves múlt, ami volt, elmúlt

Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt

A csillagok sem mutatják viharban az irányt

A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt (óhóó)

Háborog a lelkem, némán kiált

Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj

Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél

Az élet bábja csupán, tudom, ennyit értem én

Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak

Felém kezek nyújtva, de nem bízok újra

Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe

Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be

Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve

Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben

Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe

Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot

Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok

Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan

Millió emlék agyamba bevillan

Keserves múlt, ami volt, elmúlt

Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt

Minden tönkremegy! Dühöngök üvöltve

Mint egy szörnyeteg, látom a tükörben

Az élet bábjaként rángatnak drótokon

Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon

A könnyem kihullt

A könnyem kihullt

A könnyem kihullt

A könnyem kihullt