Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,

És az asztaloknál züllött arcú nép.

A rumot isszák, mint a vizet,

Gazdag úr az aki fizet,

Ígyhát minden cseppért kár!

Bent az asztalok közt ül egy idegen,

Mondják száz hajója jár a tengeren,

Mégsem jár ő fényes bárba,

Csak a Pedro kocsmájába,

És egy barna lányra vár...

Olyan gyönyörű a lány, kire vár, csupa báj,

Hangja lágyan muzsikál, lálál, lálál.

Nem kell néki pénz, se gyémánt,

Nem kell néki gazdag úr,

Szíve csak is Fernandoé,

Kitől vére lángra gyúl, kitől vére lángra gyúl!

Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,

Ajtó nyílik s matróz Fernando belép.

Csókot kap a lánytól tizet,

Gazdag úr feláll és fizet, nincsen mire várjon már.

Olyan gyönyörű a lány, kire vár, csupa báj,

Hangja lágyan muzsikál, lálál, lálál.

Nem kell néki pénz, se gyémánt,

Nem kell néki gazdag úr,

Szíve csak is Fernandoé,

Kitől vére lángra gyúl, kitől vére lángra gyúl!

Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,

Ajtó nyílik s matróz Fernando belép.

Csókot kap a lánytól tizet,

Gazdag úr feláll és fizet, nincsen mire várjon már.