Emlékszem még, repülünk,

A határ csak a csillagos ég,

De mint szép emlék zuhanunk,

Majd feledésbe merül az egész.

Hiszen nem kell más, csak egy ordítás,

így ellazul és utnak állsz.

Ugy-e gondolsz rám?

Ugye néha már kicsit sok, talán most elszáll.

Gyere velem, utazzunk valahová.

Csak egy táncra, ha szabadna,

én úgy ringanék, ahogy soha más.

Itt senki se zavarna át az éjszakán.

A nap végén ott vár egy újabb románc,

Ami régi talán.

Eltévednék!

Megigéz a szemed, ez a pillanat és

én szédülnék tenyered peremén,

Amíg tart az ölelés.

Hiszen nem kell más, csak egy ordítás,

így ellazul és utnak állsz.

Ugy-e gondolsz rám?

Ugye néha már kicsit sok, talán most elszáll.

Gyere velem, utazzunk valahová.

Csak egy táncra, ha szabadna,

én úgy ringanék, ahogy soha más.

Itt senki se zavarna, át az éjszakán.

A nap végén ott vár egy újabb románc,

Ami régi talán.

Némán, csak nézz rám.

Indulnék, elvinnélek.