Ne térdelj a betonfelhőn,
Nincs több jó kifogásom.
Hova mész, hova mész, hova nézel
Ibolyába borult virágom?
A csendben sok kicsi zaj van,
A rend meg kis darab káosz,
Neked jó a több, mint a semmmi,
Ami a szíveden, az nem a szádon.
Ha látod a tükörképem,
én is csak ugyanazt látom.
Ahogy visszaverődik a fényben,
Majd ollóval kivágom.
Nekem a van jelenti a semmit,
A kezdet pedig a véget.
Én fordítva szeretek élni,
A lényegtelen a lényeg.
Ne térdelj a betonfelhőn,
Lesz majd jobb kifogásom.
De bárhova mész, hova nézel,
Ibolyába borult virágom.
Én érzem a mézízű semmit,
Mert én ízeket érzek, ha fázom.
De ne fázz, betakarlak téged,
Ibolyába borult virágom!
És cérnametéltet eszünk majd
óriáskanalakkal.
Hazaérkeztünk, haza végre!
Szánhúzó agarakkal.
Nekem a van jelenti a semmit,
A kezdet pedig a véget.
Én fordítva szeretek élni,
A lényegtelen a lényeg.