Őszi eső, bús zivatar
Borús eget felhő takar
Merre megyen így a szívem?
Hol keressen, kedvesem?
Lábaidnak búvó nyomát
Hogy kutassam éjeken át?
Rám tekergő setét erdő
Künn és itt bent szívemben
Fák közében bagolymadár
Rikoltása hozzám talál
Híred hozza hangja felém
Szívemben csak te járkálsz
Szél kavarta őszi levél
Holdnak útján hozzád kísér
Erdőn túli tisztás szélén
Egymagadban reám vársz
Szerelmetes párom vagyol
Hozzád futok, hozzám futol
Szétrebbennek a fellegek
Holdnak fénye megérint
Átkarolva hozzám simulsz
Vállaimra némán borulsz
Szép szemedből csillag fénye
Két szememre csodát hint
Elrebegjük, ki mint szeret
Te éngemet, én tégedet
Ajkainkon csóknak íze
Forró tűz a nyomában
Szívünk kacag, szemünk nevet
Belénk bújt az ördög, lehet
Te sem bánod, én se bánom
Érzem, újra tavasz van
