Táncol az eleven tűz
A holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz
A széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz
Érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz
Nehogy rábízd éjjeled álmát
Vén völgy mélyén halvány fény
Hajnali tűz kél nem várt rém
Átkel a hídon a folyónál
Átfut az erdőn, bosszút áll
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné
Vándorok útját bejárná
Ha égen a felhő nem várná
Táncol az eleven tűz
A holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz
A széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz
Érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz
Nehogy rábízd éjjeled álmát
Táncol az eleven tűz
A holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz
A széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz
Érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz
Nehogy rábízd éjjeled álmát
Ártó tündér varázsol
Olvad az élet a dalától
Vérvörös fényt szór magából
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné
Vándorok útját bejárná
Ha égen a felhő nem várná
Táncol az eleven tűz
A holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz
A széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz
Érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz
Nehogy rábízd éjjeled álmát
Táncol az eleven tűz
A holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz
A széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz
Érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz
Nehogy rábízd éjjeled álmát
