Elveszett néhány év,

de végig kísér egy hang egy név

ki voltam még gyermek ként.

Vajon hogy néz most rám?

Vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt

mit álmodtam porkén hullott szét

de ha bízni tudsz bennem még

tán átírhatnád, még nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,

hogy hangszerbe zárt szívem él

tartozom még egy álommal

s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát

hagytam, hogy végleg rám rakják,

kilépek az ajtón át,

ez egy roskadó ház,

s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal,

hogy hangszerbe zárt szívem él

tartozom még egy álommal

s hangom után talán megfordul a szél,

s fény gyűl mindenhol.

A zongorán újra szól egy dal,

hogy hangszerbe zárt szívem él,

de tartozom még egy álommal,

s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,

de végig kísért egy hang, egy név.

Ki voltam még gyermekként,

ügye büszke most rám?

ügye büszke vagy rám?