Egy hét eltelt megint,

Úgy volt, mire virrad itt leszel.

Hallom a hangod,

Odakint,

De sehogy sem érlek el.

De Te itt állsz, ugye itt állsz,

Csak én nem látlak már.

Humoros a magàny egy hét után.

Most a Földre szállsz, vagy én csak képzelem.

Bolond vagyok talán,

Sokszor történt már ilyen.

De a végén az út végén, ez nem számít sosem.

Egy tiszta gondolat jutott még Nekem.

Maradj így,

Hadd nézzelek hajnalig.

Maradj így,

Nézhetlek, ha nem vagy itt.

Hogy nyugszik a Nap most,

Hogy nyugszom meg én

Jönnek a hosszú esték

Jönnek,

Jönnek felém.

Minden vihar lassan,

Nyugovóra tér

S mély álomba ringat, majd a szél.

Lassan összeforr,

Nem tátong az űr tovább.

És a lélek meghajol

Elengedi bánatát.

Mert a végén,

Az út végén

Egy éber éjszakán

Én újra álmodom csendben a múzsám.

Maradj így,

Hadd nézzelek hajnalig.

Maradj így,

Nézhetlek, ha nem vagy itt.

Hogy nyugszik a Nap most,

Hogy nyugszom meg én

Jönnek a hosszú esték

Jönnek,

Jönnek felém.

Minden vihar lassan,

Nyugovóra tér

S mély álomba ringat, majd a szél.

Hogy nyugszik a Nap most,

Hogy nyugszom meg én

Jönnek a hosszú esték

Jönnek,

Jönnek felém.

Minden vihar lassan,

Nyugovóra tér

S mély álomba ringat, majd a szél.

Minden vihar lassan,

Nyugovóra tér

S mély álomba ringat, majd a szél