Egy nagy vászon mögé rejtesz

Falra firkált köd vagyok

Szép a szádon a kő lehelet

Én papírnehezéknek való vagyok

És jönnek majd az óriások

És ők tudják, hogy mit szabad

Ökölre mennek, ej ha házhoz

Hozzák azt a zűr meg zavart

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Sorban állnak, az egyik mormol

És belehajol az értelembe

A másik dönget, csendet parancsol

Megágyazna ő az én bejemben

És egyre furcsább az íz a számban

És egyre nehezebb ezt rágni már

Még egy pillantás ebben a világban

És nem zavar már semmilyen határ

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg

Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg